Az épületeket, valamint azok környezetét az emberek többsége általában nehézségek nélkül, problémamenetesen tudja használni: be tudunk lépni az épületekbe, a lépcsőkön az emeletre probléma nélkül fel tudunk jutni, ott könnyen megtaláljuk a lakásunkat, és gond nélkül használjuk is azt, illetve az ott található berendezéseket. Nem tekintjük létfontosságú tényezőnek az akadálymentességet. De vajon ugyanúgy be tudnának menni az épületbe, ha babakocsiban tolnánk egy csecsemőt, ugyanolyan könnyedén fel tudnánk menni az emeletre, ha bőröndöket cipelnénk? Valószínűleg azonnal észrevennénk, hogy mennyi és milyen változatos akadály van környezetünkben.
Az épített környezethez, valamint az abban elérhető, megvalósuló szolgáltatásokhoz való teljes értékű hozzáférés és használhatóság különböző akadályokba, problémákba ütközhet. Az épületekkel, valamint az akokban található szolgáltatásokkal kapcsolatban felmerülő akadályok lehetnek építészeti akadályok, a horizontális és vertikális közlekedés akadályai, térbeli akadályok, ergonómiai akadályok, antropometriai akadályok, illetve érzékelési és kommunikációs akadályok.
Ezek az akadályok leginkább a lakosság körülbelül 10%-át kitevő, állandó fogyatékossággal élő személyek lakhatását, kereső tevékenységét, közlekedését, szolgáltatásokhoz, illetve információhoz való hozzáférését nehezítik, vagy meggátolják. Ugyanakkor a társadalom mintegy 40%-át kitevő, alacsonyabb illetve csökkent mozgásszervi és érzékszervi képességgel rendelkezők, - gyermekek, idősek, kisgyermekkel közlekedő szülők - számára is akadályt jelentenek.
